Intézménymutató:
RMDSZ Demokratikus Uj Baloldal Platform
2004. június 17.
A Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének (RMDE) nemrég lezajlott megyeközi értekezletén a Szociáldemokrata Tömörülés és a Demokratikus Újbaloldali Fórum képviselői is részt vettek. Az RMDE ismételten állást foglalt az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság egységének megőrzése. Az RMDE gazdasági–szociális kérdésekben nem ért egyet az RMDSZ eddigi vonalával, de a választásokig tartózkodni fog az RMDSZ tevékenységének nyilvános bírálásától. A küldöttek megválasztották az RMDE Vezető Tanácsát. Elnök: Miklós György geológus, alelnök: Kira Miklós üzletvezető, főtitkár: Láng János informatikus, gazdasági titkár: Neményi József közgazdász, a kormány versenytanácsának tagja, munka szociális ügyi titkár: Bánhegyesi József munkás, szóvivő: Nagy Károly nyug. egyetemi tanár, dokumentarista: Vargyasi Enikő programozó, pénztáros: Veress József, technikus. /RMDE: támogassák Ioan Rust! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./
2004. július 19.
A kampány véget ért, és kezdődik a kampány – jelezte Markó Béla, az RMDSZ elnöke júl. 17-én Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján. A választási előkészületek kapcsán beszámolt az Operatív Tanács (OT) júl. 16-i marosvásárhelyi ülésén elhangzottakról is. Aug. 25-ig ki kell dolgozni az RMDSZ választási programját, beleértve a különböző autonómiaformák megteremtését is. Az RMDSZ a parlamenti választásokat megelőzően is főképpen közvetlen, urnás, illetve, ahol erre nincs lehetőség, közvetett módszerrel választja ki képviselő- és szenátorjelöltjeit. Az indulási lehetőséget mindenkinek biztosítani szeretnék. Markó elismerte: a magyarok között van elégedetlenség a nemzeti program miatt, ezért az RMDSZ-nek le kell szögeznie, hogy az autonómia kérdését hangsúlyosan képviseli. Mások a szociális program – nyugdíj, munkahely, segélyprogramok – miatt elégedetlenek az RMDSZ-szel. Van esély arra, hogy megszólítsák a román nemzetiségűeket is. – Markó Béla és a Demokratikus Új Baloldal RMDSZ Platform képviselői júl. 16-án tartottak megbeszélést a Párbeszéd a jövőért konzultáció-sorozat keretében. Bitay Ödön, a platform vezetője hangsúlyozta, hogy a romániai magyarság politikai konszenzusát az RMDSZ-en belül kell kialakítani. A Párbeszéd a jövőért keretében júl. 17-én Kolozsváron Markó Béla és Kötő József oktatási és egyházügyi ügyvezető alelnök az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) Nagy Gábor elnök által vezetett küldöttségével találkozott. Az OMDSZ vezetői kérték: az RMDSZ keresse meg a román diákszervezetekhez hasonló pénzügyi támogatási lehetőségeket is számukra a kormányintézményektől, valamint az Oktatási Minisztériumtól. Az együttműködés volt a központi témája júl. 17-én a Romániai Magyar Közgazdász Társasággal (RMKT) folytatott megbeszélésének is. A két szervezet munkájában bizonyos fajta párhuzamosság létezik, szakmai és stratégiai kérdésekben nem támaszkodnak kellőképpen egymásra. /Erős, felkészült, hozzáértő, elkötelezett frakció a cél. Markó Béla: Mindenkinek éreznie kell azt, hogy beleszólhat közösségünk életébe. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./
2004. július 24.
Folyamatos felkészülés az őszi parlamenti választásokra címmel adott ki sajtóközleményt az RMDSZ Demokratikus Újbaloldali Fórum elnevezésű platformja. A Bitay Ödön aláírta közlemény leszögezte, "a külön-utasok jelentkezése és zavarosban való »orvhalászata« alaposan megbolydította a dolgok normális menetét az erdélyi–romániai magyarság és érdekképviselete körében". A külön-utasok élgárdája személyes sértődöttségből, önös érdekek által vezérelve lépett az egységbontás útjára, indokolatlanul törnek a szövetség ellen. Kiemelte: a pártütők a zászlójukra tűzött területi autonómia jelszavát az RMDSZ 1993-as brassói kongresszusának programjából orozták el, azzal érvelve, hogy a szövetség semmit nem tett a megvalósításáért. Valójában az RMDSZ megállás nélkül ennek megvalósításáért dolgozott. /Az újbaloldal az RMDSZ egységéért. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./
2004. november 24.
Kuszálik Péter ajánlotta, érdemes elővenni régi újságokat. „Borbély Imre, aki köztudottan egyik legnagyobb ellensége az RMDSZ-nek és a szövetségi elnöknek, kezdetben még így vélekedett: Markó Béla »a jelenlegi nehéz időkben« ideális elnöke lesz az RMDSZ-nek. (Orient Expressz, 1993. febr. 12.)” Borbély Imre – és eszmetársai számára – az „ideális elnök” rövid idő alatt átváltozott „leváltandó elnökké”. Az erdélyi magyarság nagyobbik része elfogadja Markót, írta Kuszálik. Sokan próbálták eltávolítani az RMDSZ vezérkarát. Bitay Ödön, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete vezető tanácsának tagja például kijelentette, hogy az RMDSZ egy megcsontosodott, működésképtelen szervezet. (Magyar Hírlap, 1993. ápr. 26.) Bitay azóta revideálta az álláspontját, az RMSZ 2004. nov. 4-i számában a Demokratikus Újbaloldali Fórum elnökeként ítélte el a „romániai magyarság politikai megosztására irányuló – kívülről sugallt és céljainktól távol álló – kísérleteket”, s arra figyelmezteti a Polgári Szövetséget: felelősséggel tartoznak az egységbontásért. Katona Ádám 1993-ban úgy látta, hogy „még sohasem állt olyan közel a teljes széthulláshoz az RMDSZ, mint most” (Pesti Hírlap, 1993. máj. 26.); Nagy Béla, korábbi Bihar megyei elnök szerint az RMDSZ hajója süllyedőben van (Bihari Napló, 1993. jún. 1.). Borbély Imre 1996-ban úgy vélte: azért halogatják a belső választások megszervezését, mert az a „bebetonozott RMDSZ-nómenklatúra hatalmát veszélyeztetné” (Erdélyi Napló, 1996. jún. 12.). /Kuszálik Péter: Morfondír. Egy kis lapszemle! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./
2005. február 25.
A 2004-es választási évben a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete lemondott arról, hogy az RMDSZ gazdasági és szociálpolitikai tevékenységét a nyilvánosság előtt bírálja, mert nem akarta a szövetség választási esélyeit rontani. Ezt az álláspontot vallotta egyébként két platform – a Demokratikus Újbaloldali Fórum és a Szociáldemokrata Tömörülés is. Az RMDSZ választási programjában meghirdette, hogy a szegénység felszámolása érdekében fog fellépni. Mindebből a gyakorlatban egyelőre semmi sem valósult meg. Valójában az adópolitika terén az RMDSZ támogatta az egységes jövedelmi adó bevezetését. Miből fogják fedezni a kisjövedelműek, a nagyszámú munkanélküli és a nincstelenné tett emberek százezres nagyságrendű serege a gázár emelését? A jelenlegi kormánykoalíció határozottan munkás- és általában munkavállaló-ellenes politikát kíván folytatni. Az RMDSZ-nek fel kell lépnie mindezzel szemben. /Nagy Károly: A tettek nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./
2005. július 1.
Fél év telt el az új kormány megalakulása és az RMDSZ kormányzati szerepvállalása óta. Nagy Károly készített mérleget az eltelt időszakról. Az RMDSZ azt ígérte választóinak, hogy küzdeni fog a szegénység felszámolásáért, az életszínvonal emeléséért. A lakossági fórumon, amelyet az RMDSZ Kolozs megyei elnöksége a Magyar Dolgozók Egyesületével közösen szervezett június elején, megállapította, hogy az RMDSZ ígéretét nem tartotta be. Vesztes az egész lakosság, különösen a kisjövedelműek, és nyertes az a párszáz multimilliárdos újgazdag. Gondot jelent a gáz és villanyenergia árának drasztikus és folyamatos emelése. Ezt az intézkedést a kormány a nemzetközi pénzintézetek az EU elvárásaival, valamint piaci hatásokkal indokolja. Az állami tulajdonban lévő gázkitermelő és elosztó vállalatok monopol helyzetükkel visszaélve diktálják az árakat. A kisjövedelműeket sújtja, hogy egy éve alig van kedvezményes gyógyszer. A nyugdíjakkal általában is baj van, mert az esetek többségében ezek még mindég a minimálbér színvonala alatt mozognak. A nyugdíjak újraszámolása lassan halad, mire az érdekeltek az esetleges nagyobb összeget kézhez kapnák, az infláció elviszi a többletet. A kormány a tiltakozások ellenére ki akarja kényszeríteni a munkatörvénykönyv lényeges módosítását, mégpedig a dolgozók kárára. A magyarok számára elkeserítő, hogy a magyar kormánytagok, szenátorok, képviselők a méltánytalan kormányintézkedésekre is rábólintanak. A Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének fenti meglátásaival egyetértenek a Szociáldemokrata Tömörülés és a Demokratikus Újbaloldali RMDSZ platformok is. /Nagy Károly: Elfeledett ígéretek? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./
2005. december 22.
„Mindaddig, amíg a Babes–Bolyai Egyetemen nem lesznek önálló magyar fakultások s a magyar nyelvű oktatás egy szenátusi döntéstől függ, ami bármikor kedvezőtlen irányt válthat, illetve mindaddig, amíg nem alakul meg egy állami magyar egyetem, a magyar fiatalok anyanyelvű egyetemi oktatása bizonytalan” – vélekednek a Romániai Magyar Dolgozók Szövetsége, a Demokratikus Újbaloldali, illetve a Szociáldemokrata Tömörülés RMDSZ-platformok közös közleményükben. Az RMDSZ balközép szerveződései támogatják a Bolyai Kezdeményező Bizottság tevékenységét a magyar fakultások s majdan egy önálló állami magyar egyetem létrehozása érdekében. /A tényleges esélyegyenlőségért! = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
2007. június 13.
Baloldali gondolkodásúként megkönnyebbüléssel olvasta Tamás Gáspár Miklós filozófus írását /Szabadság, április 23./ arról, hogy Romániában nincs hiteles baloldal, írta Nagy Károly, ez azt jelenti, hiányzik az a politikai erő amely szerinte kimozdíthatná az országot a mostani kátyúból. Tamás Gáspár Miklós kimondta, hogy Romániában a szocialista cégér ellenére nem létezett semmiféle szocializmus, hanem csak egy személyi diktatúrával súlyosbított államkapitalizmus és az ország politikai életét egy magát kommunistának nevező sajátosan román náci-fasiszta párt uralta. Nagy Károly szerint a romániai bűnök tehát nem az igazi marxi értelemben vett szocializmus szükségszerű velejárói, hanem torzulások, illetve torzítások. Azt a kérdést, hogy miért nincs Romániában hiteles baloldal, és különösen miért nincs magyar baloldal, a szerző nem tette fel. A kérdés második felének megválaszolásához Nagy Károly hozzájárul, mint illegalista környezetben felnőtt magyar ember. 1944 nyarán a szovjet csapatok Románia területére léptek, a király és a történelmi pártok felismerték, hogy a hagyományokhoz híven ideje megint átállni a győző oldalára. Ennek érdekében Lucretiu Patrascanun keresztül felvették a kapcsolatot a párt illegalitásban lévő főtitkárával, aki akkor Fóris István volt, magyar létére a Romániai Kommunisták Pártjának utolsó Komintern által beiktatott főtitkára. (A Kominternben szabály volt, hogy a nacionalista torzulások megelőzése érdekében a pártok élére általában más nemzetiségű főtitkárt állítottak, mint az adott ország lakosságának zöme). A fegyveres felkelésbe való bekapcsolódást Fóris elutasította, azzal indokolva, hogy a királyságnak és az egész burzsoá-földesúri rendszernek teljes vereséget kell szenvednie, nem pedig egy puccs árán átmentenie magát a háború utáni időre. Ezután Patrascanu a bebörtönzött kommunista vezetőkkel állapodott meg a kiugrásról, Fórist pedig – állítólag Gheorghiu-Dej emberei –agyonverték. A magyar baloldal további sorsára nagy befolyással volt az ún. „jobboldali elhajlás” ügy, Luka Lászlót, Pauker Annát és Teohari Georgescu-t jobboldali elhajlással vádolták. Később ez a három vezető már mint imperialista ügynök szerepelt a pártpropagandában. Lukát 1954-ben halálra, majd kegyelemként életfogytiglani börtönre ítélték. Ana Paukert ítélet nélkül tartották börtönben egészen 1956-ig, Teohari további sorsát Nagy Károly nem ismeri. Ezzel párhuzamosan 52 nyarán és őszén Erdélyben több ismert magyar illegalista kommunistát „lepleztek le”, például Dán Istvánt, Veress Pált, a moszkvai Komintern főiskola végzettjét, az 1944-es Észak-Erdély tartomány párttitkárát. Balogh Edgár közírót, Jordáky Lajos baloldali szocialista közíró történészt, Demeter János jogászt Észak-Erdély elszakítására szőtt összeesküvés vádjával sok évi börtönre ítélték, Nagy István munkásírót előbb csak jobboldali elhajlással, majd bukaresti házi őrizet során szintén összeesküvéssel vádolták. A vádat ugyan ejtették, de titokban kizárták a pártból. Az összes népi demokráciában folytak koncepciós perek. Ezek közös vonása volt, hogy a Moszkvából hazatért emigráns vezetők hamis vádakkal halálra vagy sok évi börtönre ítéltették a hazai illegalista vezetőket. Romániában fordítva történt, a hazai illegalista felső vezetők ültették a vádlottak padjára az emigrációból hazatért vezetőket és az ismertebb magyar illegalistákat. Amíg a Luka–Pauker–Georgescu trió a párt élén állt, a párt nemzetiségi politikája még nagyjából helyes volt – Nagy Károly szerint. /Nagy Károly: Egy hitvallás margójára. Avagy miért nincs Romániában hiteles magyar baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./ A szerző a Demokratikus Újbaloldali Fórum volt kongresszusi képviselője. Előzmény: Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23., folyt. 24./
2007. június 15.
Nagy Károly szerint a romániai magyar baloldal sorsát egy sötét ügy befolyásolta. 1947 telén a Bihar megyei (akkor még) Sziguranca magyar kommunista főnökének, Czellér Lajosnak a kezébe került a Vasgárda utolsó körlevele, amelyben közölték a gárda tagjaival, hogy az új helyzetben a titkosan működő szervezet feloszlik. Parancsba adták a tagoknak, épüljenek be a kommunista pártba. Arra buzdították őket, hogy igyekezzenek minél több zsidó és magyar személyt vezető tisztségbe juttatni. A kisebbség soraiból származó vezetők egyre nagyobb száma kiváltja a „hazafias jó románok”, főképp az értelmiségiek felháborodását a kommunista párt ellen. Czellér ezt az iratot átadta belügyminisztériumi feletteseinek. Ezek megtiltották, hogy az üggyel tovább foglalkozzon. 1948-ban Czellért megvádolták, hogy titoista ügynök, és bezárták. Később kiszabadult és a Belügyminisztériumban dolgozott. 1952 őszén halva találták a bukaresti Belu temetőben, jobb keze mellett pisztoly. Nagy Károly nem fogadja el, hogy öngyilkos lett. 1957-58-ban két vezető pártfunkcionáriusról kiderült, hogy vasgárdista. 1964-ben amnesztiával kiengedték a börtönből az összes politikai foglyot, a súlyos bűnökért elitélt vasgárdistákat is. (De Luka Lászlót és Lakatos Istvánt nem). A legismertebb magyar közéleti személyiség, aki körül 1989 után egy hiteles magyar baloldal kibontakozhatott volna, az Fazekas János, a Kommunista Párt központi vezetőségének tagja volt. Azonban javasolta a köztársasági elnöki tisztség megszüntetését és az Elnöki Tanács visszaállítását, ezért Ceausescu 1984-ben, 56 évesen nyugdíjba kergette a miniszterelnök-helyettesi funkcióból. Fazekas ellenezte a Bolyai Egyetem felszámolását 1959-ben, majd egyedül szavazott a Magyar Autonóm Tartomány nemzetiségi összetételének románosító megváltoztatása ellen. Fazekas 1984-ben a Ceausescu-diktatúrát és a nemzetiségek elnyomását leleplező levelet juttatott el Gorbacsovhoz, az ENSZ főtitkárához és az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez. Végül 1989 januárjában Sütő Andrással együtt újabb levelet intézett az említett személyiségekhez, ezúttal a falurombolás és a határokon lelőtt menekültek ügyében. Mindezek után logikus lett volna, hogy egyike legyen az RMDSZ vezetőinek. Nem így történt. Sőt. Amikor 1993-ban az RMDSZ brassói kongresszusának nyílt levelet akart átadni, már az előcsarnokból kiutasították. Nagy Károly súlyos hibát követett el, amikor Fazekas Jánost lebeszélte a magyar szocialista párt megalakításáról. 1995-ben megalakult egy demokratikus baloldali politikai platform. Létrejött annak bukaresti csoportja is, és ez Fazekas Jánost választotta meg elnökéül. A platform akkori országos elnöke azonban – bár erre az alapszabályzat nem jogosította fel, mi több Sütő András és Balogh Edgár írásban követelték Fazekas tisztségének elismerését – érvénytelenítette a bukaresti csoport választását. Tiltakozásképpen a bukaresti csoport feloszlott. – 2003-ban létrejött székelyföldön még egy baloldali platform, a Demokratikus Újbaloldali Fórum, azonban nem tett szert akkora befolyásra, hogy az RMDSZ politikájára befolyást gyakoroljon. Nagy Károly: Egy hitvallás margójára. Avagy miért nincs Romániában hiteles magyar baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./ A szerző a Demokratikus Újbalodali Fórum volt kongresszusi képviselője. Az írás első része: Szabadság (Kolozsvár), jún. 13.
2007. december 7.
Eckstein-Kovács Péter szenátor azt szorgalmazza, hogy december 8-án a megújuló Szövetségi Képviselők Tanácsának frakciói ne regionális, hanem ideológiai alapon alakuljanak meg. A Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) az RMDSZ legfőbb döntéshozó testülete a két kongresszus között. A testületben frakciók is alakultak, ezek azonban jobbára regionális alapon szerveződött csoportok. Ilyen például a székelyföldi vagy a partiumi frakció. A platformok ereje az idők folyamán fokozatosan csökkent az RMDSZ életében. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a Szabadelvű Kör Platform vezetője szerint az új SZKT megalakulásakor ki kellene iktatni a regionális kezdeményezéseket és pártpolitikát kell folytatni a szervezeten belül. Jelenleg a következő platformok működnek többé-kevésbé az RMDSZ-ben: Demokratikus Új Baloldal, Erdélyi Magyar Kezdeményezés, Nemzetépítő Platform, Nemzeti Szabadelvű Kör, Nők a Nőkért Szövetség, Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Romániai Magyar Kisgazdák és Vállalkozók Szövetsége, Romániai Magyar Vállalkozói Platform, Szabadelvű Kör és Szociáldemokrata Tömörülés. /Simon Judit: Új SZKT alakul új frakciókkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./
2007. december 11.
Az új elnök, Bíró Rozália megválasztása mellett struktúrájában alig alakult újjá a Szövetségi Képviselők Tanácsa. Az RMDSZ politikai döntéshozó testületében a csoportok csak a platformok egy részét képviselik. Eckstein-Kovács Péter, a Szabadelvű Kör platformvezetője ideológiai alapon szerveződő frakciókban tudja elgondolni az SZKT-t. A megújult Szövetségi Képviselők Tanácsa kilenc frakcióval működik: Keresztény-Demokrata frakció (elnök: Frunda György), Közép-Erdély Frakció (elnök: László Attila), Nemzeti Szabadelvű Kör platform (elnök: Dénes István), Novum Forum frakció (elnök: Kelemen Atilla), Partium frakció (elnök: Lakatos Péter), Szabadelvű Kör platform (elnök: Eckstein-Kovács Péter), Székelyföldi frakció (elnök: Tánczos Barna), Szórvány frakció (elnök: Winkler Gyula), Tulipán frakció (elnök: Borboly Csaba). Nincs frakciója a Demokratikus Új Baloldal, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, a Nemzetépítő Platform, a Nemzeti Szabadelvű Kör, a Nők a Nőkért Szövetség, a Romániai Magyar Kisgazdák és Vállalkozók Szövetsége, a Szociáldemokrata Tömörülés, a Romániai Magyar Vállalkozói platformoknak, viszont Erdély valamennyi régiója frakcióval képviselteti magát. Ellenzéki csoportosulás sincs az SZKT-ban. Az ezt a szerepet betöltő, Katona Ádám vezette Erdélyi Magyar Kezdeményezés, valamint a Vekov Károly vezette Nemzetépítő Platform nem alakított frakciót. /Simon Judit: SZKT: platformok, frakciók – képviselet. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./
